Tökéletes apuka

Tudom, ez így reklám helye... mégsem tudok elmenni az élmény mellett.

A minap szembejött velem egy videó, amiben mosolygó puszilógép kockahas apuka látja el két gyerekét hajnalban, majd viszi a reggelit és kávét anyucinak az ágyba. Nem tudtam mire vélni, hogy humornak, reklámnak vagy gúnynak szánták. Aki tökéletest szeretne látni, megnéz egy hollywoodi filmet vagy Pampers reklámot, aki az életre koncentrál, tudja, hogy a kis gömbölyű angyalarcú is csinál olyan hisztiket, amivel kiűz a világból és amíg minden gyerek legalább ovis nem lesz, addig a reggeli program a karikák számolgatása a szemünk alatt. Túl is léptem az ügyön, majd egy fél nap erejéig tényleg láttam a videóbéli apuka valódi mását, és titkon megemeltem kalapom előtte.

Egy kertipartira készültünk, ahol - én úgy tudtam - az egyedüli gyerek az én lányom lesz. Erre az első belépő vendég rögtön hozott magával két, Babótól alig idősebb csemetét. Anyát otthonhagyták, lábadozott az aprónép által hazahozott kórból. 

Én nem szoktam vágyni rá, hogy gyerekprogram közben a helyi tyúkanyókon kívül másokkal trécseljek. Ha a környékre téved egy apuka, általában nincs ingerem megszólítani. Ő viszont annyira felvette az anya-szerepkört, hogy előbb-utóbb nevetésben törtem ki: "ha megkérdeznélek, hogy vagy, szerintem nem tudnád megmondani, viszont a két gyerek szomjúsági, pisilési, játékkedvéről szóló villámkérdésekkel biztosan nem tudlak sarokba szorítani!" Olyan gonddal, körültekintéssel ügyelt a gyerekei igényeire, amit eddig csak anyáktól láttam. Látszott rajta, hogy a legnagyobb tépelődést a gyerekei "még jobb" elhelyezése, vagy a veszélyes-nem veszélyes helyszínek, esetleg a testvérharc elkerülése okozza. Elfogadott útmutatást, segítséget a házigazdáktól, megbízott hely- és egyéb ismeretükben, összerakta a gyerekek napirendjével. Esendő, de nagyon profi volt.

Szinte biztos vagyok benne, hogy fáradtabban érkezett haza, mint ahogy elindult. (Tán saját tapasztalat?) Egy apró dolgot azonban eddig nem említettem. Ő egy kolléga-találkozó-kertipartira érkezett. És ahelyett, hogy a felhőtlen mesélést választotta volna, Anya tehermentesítését és valószínűleg minimális "mizújs" beszélgetést preferált. Ha illik leesni az állnak, bizonyára ezt választom. Rendben, én csak negyed napot láttam az életükből, így könnyű tökéletesnek tűnni. Azért a nem létező kalapomat sűrűn emelgetem Apa emléke előtt.

Vendégkönyv

Van egy élmény, ami egyszerűen túlcsordul bennem, muszáj kiírnom magamból.

Ugyan nem szoktam gyerekfelvigyázni (a sajátomon kívül), úgy alakult, hogy egy teljes napra hozzánk látogatott Babó legkedvesebb barátnéja (egykorúak). Elég sűrű napirend volt, így velünk kellett tartania egy babás foglalkozásra, egy ovis beíratkozásra, ebédfőzésre, pólónyomásra. Volt lehetőségük kertben medencézni, homokozni, csuszizni és külön hely volt alvásra. Így visszaolvasva elég húzós feladatnak látszik, akkor ebbe nem gondoltam bele.

Alaptermészete alapján egy egyenes jellemű kislányt kell elképzelni (szemet szemért elven működőt), három testvér közt a legkisebbet. Mindent önállóan szeret csinálni és nehéz befolyásolni az ötleteit.

Mintha pontosan értené, mi vár rá, pillanatok alatt hagyta magát felöltöztetni és elvinni, hamar bepattant az autóba. Második meglepetés a kiszállás volt - még ki sem bontottam a saját gyerekemet, a túloldalon már mászott is ki. Tehát ki tudta nyitni a biztonsági övet és a kissé nyikorgó ajtót is. (Szó se róla, Babó is egyedül mászik ki és be, el is várja, viszont a csatolásoknál, nyitásoknál számít a segítségemre.)

Az egész foglalkozás alatt nagyon körültekintően viselkedett, mint aki számol vele, hogy kevés figyelem fog rá jutni. Az egyik új tag jegyezte meg: "nahát, ez a kislány a jég hátán is megél!" És tényleg, mintha egy négyévest láttam volna magam előtt, akinek valamiért nincs kedve beszélgetni. Azt a játékot vette el vagy adta másnak, amit a helyzet megkívánt. Ha filctollal ezt-azt összefirkált, arra mást nem kapacitált. A mondóka alatt végig az ölében ültetett egy játékbabát, azzal csinálta a tornákat. Ha mégis lovagoltatni szerettem volna a térdemen a két csemetémet, hajlandó volt belemenni. A Babóval közös tízóraiból is hagyott, pedig láthatóan hozzászokott a gyors és hatékony táplálékbevitelhez. Foglalkozás végén újra önállóan szandálba bújt (Babó még csak a tépőzár kizárólagosságához ragaszkodik).

Az ovis papírmunkák alatt egy rövid időre az óvónénire bíztam a két gyereket. Babó ismerte a járást, mégis idegenkedett. Mind a ketten nagyon szépen viselkedtek. Kaptak az ovisoktól integetést, meleg szavakat.

Hazaérve szabad foglalkozás volt. Készítettem egy nagy adag langyos vizet medencébe, ruha le, ki lehetett fosztani a homokozót, hogy elég játék legyen a vízhez, sőt a homokot is beleszórhatták. Ez persze mindkettőt felvillanyozta, és csak akkor jöttek ki, mikor kénytelenek voltak megjegyezni, hogy "fázom". Mivel Babó nincs hozzászokva, hogy bármi lenyúlható tőle, néha meg kellett kérnem vendégünket, hogy fogadjon el más játékot, cserébe hadd legyen Babóé, ami most nála van. Mindig beleegyezett és nagyon hamar túllépett rajta. Ha néha volt pisi vagy kaki, közölték és megmutatták, hová sikerült. Annyira lekötötte a két kislányt a kerti intézkedés a csap körül, hogy egy teljes husi-zöldség-rizsa menüt összeraktam, néha kikandikálva az ablakon. Nem mondom, hogy tiszta meló volt eltüntetni az ennit, de javukra legyen mondva, mindketten teljesen önállóan ettek.

Magam sem hittem a sikerben, mégis megpróbáltam lefektetni őket. Megegyeztek, hogy kis vendégünk kapja a kényelmes itthoni ágyat, Babó a hordozhatóban elalszik. Az én játékszabályaim szerint ki-ki kapott egy cumisüvegnyi langyos tejet és egy mesét hármukról (Zsiráf végig vigyázott rájuk). Csoda ide vagy oda, elaludtak! Két és fél óra után újult erővel láttak neki a kinti játéknak s szerencsére tesóm is befutott addigra, nem csak a pólót nyomni vágyók. Igazi Jolly Joker, végtelen türelemmel játszik Babóval és a kislány is ismeri. Nem mondom, volt némi bizalmatlanság a részéről, hogy "akkor még hány bébiszitterem lesz ma?" de szerencsére ezen sem akadt fenn igazán. Kaptak a nagynéni sütijéből, inni is töltöttünk bőven (itt láttam, Babó majdnem feleannyit iszik!) A teraszról, a póló- és festékerdők közül kipillantva láttam, kicsit durvulnak a délelőtti szabályok. Szerencsére a kertben nem lehet kárt tenni, a kis műanyag széknek és a medencének meg tökmindegy, hány marék homok kerül rájuk. Ha "nem érvényes" játékot játszottak, lebeszéltem őket (járgányok a teraszra nem lépcsőznek fel, stb.) Ügyesen feltalálták magukat és dacára az átjáróháznak, ahol vendégek adták rokonok kezébe a kilincset, egyetlen rossz hangulatnyilvánítás nem volt. 

A két kislány sosem volt még ruha nélkül egymás mellett. Részemről mindig "formásnak" tartottam Babót. Meg kellett azonban állapítanom, hogy barátnője olyan "szálkás" a maga baba-módján, amit nem nagyon láttam ennél a korosztálynál. Hogy a testvérek utánozása, vagy saját érdeklődése nyomán fejlődött így, nem tudom, de több évvel idősebb táncos kislányoknál tapasztalok ilyen izomzatot.

Nem állítom, hogy kacagó kedvében vitték haza, de rosszul semmiképp sem érezhette magát. Ritkán felemlegette, hogy épp valamely családtag merre tartózkodhat, s láttam a fókuszálást, hogy nehogy ramazurit csináljon vendégeskedése alatt.
Mindemellett nagyon mély benyomást gyakorolt rám egy olyan kislány, aki egy évvel ezelőtt hangos jajveszékeléssel honorálta, ha az anyukája kikéredzkedett pisilni - hónapokon keresztül. Mára egy olyan talpraesett gyerkőc lett belőle, aki nincs még két és fél éves, de már megállja a helyét a világban.

Büszkeség

Kedves Babó Manó!

Annyi apróbb-nagyobb fejlődés történt, hogy se szerit, se számát nem tudom. Elkezdem mesélni, aztán majd csak egyszer abbahagyom...

Meséltem már a mesélésről? Képzeld, féltem neked mesélni. (Igazából magamnak féltem mesélni.) Fejből nem megy már a Hófehérke, könyvet meg nem engedsz a kezembe. Csak miután láttam, a Bogyó és Babóca micsoda egyszerű történeteket és nyelvezetet mutat be, és megerősítettek, hogy tényleg a mindennapok történetei kötnek le, csak ezután fogtam bele Babó és Zsiráf kalandjaiba. Azóta minden lefekvéskor elmesélem neked, mi történt aznap. Még így is rövidítenem kell, annyi minden! Zsiráfot egyébként is nagyon szereted, ám szerencsémre ha kijelentem, hogy büdi, hajlandó vagy mosógépbe dobni. Igaz ugyan, állapotáról folyamatos helyzetjelentést kapok.

Azt hiszem kamaszkorba léphettél, ugyanis többet hisztizel - viszont egészen bonyolult dolgok miatt. Például elmegy egy nagy autó, és hüppögve bejelented a nénikédnek, hogy elment a busz és anya biztosan rajta volt és itthagyott! Félsz a sötéttől. Hetekkel később is felhozod, hogy Marcival két kocsiba ültetek és úgy vásároltatok "fínyíót" (fűnyírót) neki, valamint hogy "szenény Maaci, sírt".
Eljutottunk az első fütyi-punci leltárig. Teljesen elméleti a dolog, random megismert gyerekek és felnőttek nevei mellé párosítjuk a megfelelő fogalmat. Remekül memorizálod, viszont ha nem vevő rá a hallgatóság, még nem tudom elmagyarázni, miért ne most vegyük ezeket végig.

Gondoltam elviszlek néhány ovis foglalkozásra is, hogy lássuk, tudnál-e menni a két és fél éved dacára. Ugyanolyan jól vetted az akadályokat, mint akik hetek óta odajárnak és legalább fél évvel idősebbek. Bármilyen programra elviszlek - legyen az istentisztelet (ahol a kis könyvet magad választod és helyezed vissza a többi tetejére), kórus (ahol az Alleluját mindig az ölemből hallgatod boldogan) vagy bármi egyéb - felveszed a fonalat és annak megfelelően viselkedsz.

Megdöbbenésemre a hosszas csend a másik helyiségben nem feltétlenül jelent komoly károkozást. Néha egyszerűen csak játszol az előírt módon a magad örömére.

Bár még mindig egy-kétszavas mondatokban beszélsz, nagyon bonyolult dolgokat is ki tudsz fejezni. Aztán meg rájöttem, a gyógy-/varázspuszi a legjobb gyógyszerek felett áll.

Eddig azt hittem, a Szutyejev-összesből ismert Kispipi és Kisréce "én is!" refrénje csak mese-elem. Hát nem. Bármit, ismétlem bármit megcsinálsz, ha hozzáteszem, hogy én már elkezdtem! Pontosan úgy, fontoskodva teszed hozzá, hogy "én is!", ahogyan Kispipi.

A korábbi bevásárlásos tortúrákból (ahol egyszer még Te is földre vetetted magad hiszti közben!) mára kiegyensúlyozott, időben jól behatárolt program lett. Mindkettőnk tudja, hogy a másikat is hagyni kell érvényesülni: te játszhatsz a bedobós játékokkal (peták nélkül), cserébe én vásárolhatok, csak ha elénk kerül Túró Rudi, mindenképp le kell egyet vennem Neked azonnali fogyasztásra, egyet ajándékba (s hogy maradjon ép vonalkód). Lebeszélhető lettél a szemmagasságban elhelyezett színes csomagú édességekről és az említett csokin kívül mindent értesz, hogy először megvásároljuk, s csak azután fogyasztjuk.

Egy különösen hisztis időszakban egyszerre akkora nagyot fejlődtél, hogy nem értettem meg elsőre az "új játékszabályokat". Ezek ui. arra utaltak, hogy szinte mindent önállóan szeretnél csinálni. Nagyon ügyesen kell segítenem, különben, ha észreveszed azt, kiakadsz. Mára tudom, hol lehetek segítségedre, azt a keveset elfogadod, így a reggeli kakaódat is szinte egyedül csinálod, ha sokat tanítgatnálak, magad tennéd tisztába magadat, egyedül veszel kiskabátot és majdnem egyedül cipőt. Szívesen teregetsz velem és Te rakod vissza a lavórt, miután elfogyott a vizes ruha. Jól "távirányítható" vagy, elszalajthatlak mindenféle tárgyakért a lakásban.

Összefoglalásnak talán annyit mondhatok, életvidám, ügyes kislány vagy, akire nagyon büszke az anyukája.

Puszillak

Anya

Ui.: napi kedvenc - "májkrémes torta"=dobostorta. Egy évvel ezelőtt nagyjából ugyanekkor keltél a babakocsiból a fölédhajoló nagymamára egyetlen szóval: "Ajjaj".

Szalonképes kétéves

Kedves Masza'masza'!

Egyszerűen elképesztő, micsoda érzelmeid vannak! Nem győzök ámulni!

Ha valamiből veszel, mindig veszel egyet nekem is. Ha valaki akkor távozott, mikor épp aludtál, utánakérdezel, hová lett. 

Meg tudsz bántódni. Nem akármin! Míg az ölemben játszottál önfeledten, hanyatt dőltem és figyeltem, észreveszed-e. Mikor hátrafordultál és kuncogni kezdtem, majdnem elsírtad magad. "Akkor most engem kinevettek? Engem??" Megígértem, hogy többet ilyet nem teszek.

Idehozod nekem a Lego figurádat, majd egyet a pelusaid közül. Mert te tisztába teszed. Vagy épp Zsiráfot. Imádsz babakocsiban tologatni babákat. Vagy Zsiráfot. Megindító, milyen gondoskodó vagy. Főként Zsiráffal. (A tonnányi puszi, ölelés, "ölömbe" bőven elég lenne a teljes játékarzenálnak.)

A peluscsere nálad is fontos momentum: neked kell kiválasztani a pakkból az éppen aktuálisat, nekem fel kell tennem téged a pelenkázóra, és a popopsim (=popsikrém) soha nem maradhat el. Ugyanígy a fogmosásnál ki kell választani kinek-kinek a saját "fofo"-t, teszünk rá fogkrémet, majd az egész procedúra után felmászol, megmosod a szád és a kezed (mindkét szappannal), "anya is", anya csinál egy-két buborékot, lemossuk, elzárod a csapot, leteszlek és kezet törölsz. A koreográfia hiányt nem tűr.
Egészen elképesztő szavak is szerepelnek a szótáradban. A négyszótagos popsitörlő, esőkabát már nem is meglepő. Mikor elkezded használni a sajnos, muszáj, persze szavakat, na az a nem semmi!

A szülinapi tortáid gyertyáit minden alkalommal nekem kellett elfújni (a végén már segítettél), hiszen ha az elsőt én fújtam, akkor ez az én dolgom. A "Boldog szülinapot" néhány éneklés után magad kérted, néven nevezve, és dúdoltad velünk.

Az ajándékok fénypontja a roller és az olló volt. Mindkettőhöz kapsz használatbavételi engedélyt, mert első perctől ügyesen használod őket. (Olló egykezes, nem magunk felé tartjuk, kinn parkolunk, láb letesz-felemel, stb.)

Az éneked és mondókáid felismerhetőek és nagyon komoly repertoárod van mindből.

Mindemellett elképesztő nappali alvásokat tartasz. Be sem merem vallani, hogy sokszor 4 órát is alszol egy húzásra. Ennyi idő alatt egy kismama világot vált! Tény azonban, hogy hajnalban 5-kor kelsz.

Remekmű

A minap belefutottam a kérdéskörbe, hogy tulajdonképpen mi vezéreli az anyákat?
Hogyan van még energia a hajnali kelés után is viselni a napközbeni energiabomba tevékenykedését, és egyáltalán mi alapján rakom össze az életem prioritás-listáját?
Most foglaltam először össze magamnak, hogy életem műalkotása szaladgál maszatosan vigyorogva a lakás egyik pontjából a másikba. Nála fontosabb semmilyen remekmű nem lesz. 

Ezért nem foglalkoztat, ha egy banda még egyetlen számot sem tud rendesen elénekeltetni velem.
Ezért nem zavar, hogy bár tudom, hogy odafigyelve sokkal látványosabbakat festenék, ez a figyelem Őrá irányul. A rajzokat meg majd megcsinálja valaki más szebbre. Legyen vele ő boldog. Én is az vagyok. 
Minden új tevékenységnél átvizsgálom, hasznos lesz e Neki. Ha igen, jöhet. 
Nem érdekel, hogy hol a felesleg rajtam, vagy szebb lettem-e az elmúlt fél évben. Játszottunk egy jót? Ettünk egy jót? Akkor már nagy baj nem lehet.
Hogy elfáradok nap végére? Persze. Mindenki elfárad egy nap érdemben eltöltött időtől. Tudom viszont, hogy minden hiszti és rossz nap dacára ennek van értelme, valami nagyot és jót szolgál ez az energia. Na ez bőven kárpótol.
A Legnagyobb Remekmű életre kel.

Batyu síeléshez

(Ez próbacikk volt, így lehetnek átfedések a hagyományos blogbejegyzésekkel. A szerk.)

Megyünk telelni! Hiányzott már a friss, el-nem-olvadó hó, a snowboard, a felhők feletti napsütés. Kétéves kislányomat ekkor tettem ki az első komolyabb megmérettetésnek. Lengyelországot választottuk, részben mert magyar árszínvonal van, részben a közelsége, valamint az esti kivilágított pályák miatt. Segítségünk az összes oldali rokonság volt, miután csapatos síelésre fizettünk be.

Mondom a „kötelező” batyut és a végeredményeket.

• ·         Tartós édes/sós kaja: az útra, a „megérkeztünk, de nincs felszolgálás és a boltok is bezártak már” állapotra, vagy babó megéhezésére és hiszti ellen. Fasírtgolyó rulez!
• ·         Mondókasor, kicsi játékok és rengeteg fantázia az útra. Érdemes alvásidőben menni.
• ·         Vízi játék: kádba, fürdőbe. Egy öklömnyi labda és egy felhúzható úszó pingvin elég volt, nem foglalt sok helyet.
• ·         Tartóstej: a hűtőhideg az ablakpárkányon is garantált, de a kiszámíthatatlan ébredésekre a személyzet nincs felkészülve (épp otthon alszanak).
• ·         Vízforraló: hogy ne lehelni kelljen azt a tejet.
• ·         Kakaó, kávé és kockacukor: nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyerek nem feltétlenül szinkronizálja magát a személyzethez. A hajnali kávét jó eséllyel a szobában kell elfogyasztani.
• ·         Overál – 2 váltás! A fene fog szobafogságot adni szegény kismanónak, csak mert vizes a ruhája! Mi felnőttek sokan egy méretűek voltunk, így egy biztonsági tartalék elég volt.
• ·         Néhány plusz ruhadarab az átpisilt ruhák helyett. És nagy hit, hogy nem fogy el. Meg vigasztalás, hogy biztos másnak is akadt már ilyen problémája, ezért van egy közös mosógép valahol…
• ·         Szánkó, háttámlával: ki tudja, mi érdekli a végtelen havason, de ha elfárad, babakocsival nem jutunk messzire…
• ·         Biztonsági mese a telefonon, letöltve
• ·         Térkép, letöltve

Sajnos nálunk az alvási rend visszaállt az alapértelmezésbe, ez nyári időszámítás 6 órai kelést jelent. Tehát hajnali  5-kor már foglalkozni kellett vele. Nem volt mesénk, sem net, így valóban fel kellett kelnünk, hogy ne kezdjen unottan nyüszögni. Későbbi napszakokat bevállalt más is, a reggeli tortúrát nem volt szívem rájuk hagyni. Így nálunk a csomagolt étel, melegíthető inni és kávé mind életmentő volt.

Később a reggeli már játékos volt, a közös étkezőben az összes rokon feltűnt, mindenkivel lehetett kicsit csipegetni. A korai kelésnek és megkésett indulásnak, valamint a friss levegőnek az lett az eredménye, hogy babó az odafelé úton elszundított a kocsiban. Egy ember felvigyázott rá a parkolóban (minden nap más), többi síelt. Az a séma jött be, hogy mikor megébredt, a többiek is lejöttek enni a hegyről, én pedig az ebéd-csokimat magamba gyűrve megkaptam ezt az egy órát ajándékba.  Délután a pancsi-dolog tűnt a legélvezetesebbnek.

Az a meglátásom, hogy levegőváltozásnak jó az ilyesmi, jól szórakozik mindenki, de fáradtabban érünk haza, mint ahogy elindultunk.

ui.: új tapasztalat alapján akkor minősül pihentetőnek a kiruccanás, ha ki tudom űzni a babóért aggódást az agyam tekervényeiből. Erre lehet, hogy egyszerűbb egy hétvégi, csak-felnőtt programot találni. (A szerk.)

Új év

Nem is tudom, mit írhatnék. Elég kába vagyok. Talán erről szólok akkor. Megemlékezek a fáradtságról, hogy valaki harminc év múlva a szemem elé nyomhassa a bizonyítékot: én is voltam fáradt.

Lement a karácsony húzósabb része, maradtak a kellemes emlékek, a "vijájtós", vagyis világítós, a karácsonyfa, meg néhány ajándék alatta. (És egy-két tartósabb ennivaló a nagy traktákból.) Ahol Babó az újdonat Duplo felett görnyedve elmélyülten Allelujázik, nekem viszont összefacsarodik a belsőm, hogy vajon mindennel készen leszek? Igyekeztem letenni terheket a vállamról, például poros maradt a zongora teteje. Sőt, csak rakott krumplit főztem. No majd legközelebb még ügyesebben izgulok még kevesebbet. Így is szerencsésnek mondhatom magunkat, mert hetekkel korábbtól belecsöppentünk mindenféle készülődésekbe, kézműveskedésekbe, sütésekbe. 

Azért...
azt hiszem...
elfáradtam.

Babó életében először megpróbálkoztunk teleléssel. Amolyan össznépi kimozdulás volt, ahol sokszor akadt, aki lefoglalta őt. Kicsi mindenkinek jutott a jóból, de a hajnali friss ébredéseket nem adtam más kezére. Észrevétlenül megint fogyott az erőm. Szilveszter után pattant el az energiagörbe. Hát ugye koccintani mégiscsak ébren kéne... (francokat! A szerk.) 

Így az öt órai kelés után lepasszoltam a gyereket és visszaájultam az ágyba vagy két órára. Úgy tűnik, ez évente egyszer megtörténik. Tavaly szilveszterkor úgy szabadságoltam a tudatomat, hogy állítólag Babó körülsikongatott, viháncolt, és sírt. Mikor előbukkant a fejem, tőlem egy méterre két kézzel rám mutatott és visított egy nagyot. Mindezt csak történelemkönyvből ismerem. Az ezévi ébredésem után is csak egyet tapasztaltam. Akkorát sikerült pihenni, hogy most már érzem, milyen fáradt vagyok. 

Aztán persze hazajöttünk, ahol rájöttem, a menetrend és a beidegződött szokások szinte súlytalan terhek. Csuklóból megcsinálom a házimunkákat, megyünk a megszokott heti rend szerint. De... valami hiányzik. Valami plusz, ami eddig megvolt a motoros mozdulatokon túl. Ennek az elvesztésével kicsit elvesztem én is.  Igyekszem újszerű dolgokkal elfoglalni magam, megpengetni az állóvizet, újra megtalálni a helyemet. Kicsit az az érzésem, mintha a nagy lassításban lefulladt volna a motor. Feledékeny, álmos, szürke kedvű lettem. Teszek érte, hogy ne maradjon így.