Új év

Nem is tudom, mit írhatnék. Elég kába vagyok. Talán erről szólok akkor. Megemlékezek a fáradtságról, hogy valaki harminc év múlva a szemem elé nyomhassa a bizonyítékot: én is voltam fáradt.

Lement a karácsony húzósabb része, maradtak a kellemes emlékek, a "vijájtós", vagyis világítós, a karácsonyfa, meg néhány ajándék alatta. (És egy-két tartósabb ennivaló a nagy traktákból.) Ahol Babó az újdonat Duplo felett görnyedve elmélyülten Allelujázik, nekem viszont összefacsarodik a belsőm, hogy vajon mindennel készen leszek? Igyekeztem letenni terheket a vállamról, például poros maradt a zongora teteje. Sőt, csak rakott krumplit főztem. No majd legközelebb még ügyesebben izgulok még kevesebbet. Így is szerencsésnek mondhatom magunkat, mert hetekkel korábbtól belecsöppentünk mindenféle készülődésekbe, kézműveskedésekbe, sütésekbe. 

Azért...
azt hiszem...
elfáradtam.

Babó életében először megpróbálkoztunk teleléssel. Amolyan össznépi kimozdulás volt, ahol sokszor akadt, aki lefoglalta őt. Kicsi mindenkinek jutott a jóból, de a hajnali friss ébredéseket nem adtam más kezére. Észrevétlenül megint fogyott az erőm. Szilveszter után pattant el az energiagörbe. Hát ugye koccintani mégiscsak ébren kéne... (francokat! A szerk.) 

Így az öt órai kelés után lepasszoltam a gyereket és visszaájultam az ágyba vagy két órára. Úgy tűnik, ez évente egyszer megtörténik. Tavaly szilveszterkor úgy szabadságoltam a tudatomat, hogy állítólag Babó körülsikongatott, viháncolt, és sírt. Mikor előbukkant a fejem, tőlem egy méterre két kézzel rám mutatott és visított egy nagyot. Mindezt csak történelemkönyvből ismerem. Az ezévi ébredésem után is csak egyet tapasztaltam. Akkorát sikerült pihenni, hogy most már érzem, milyen fáradt vagyok. 

Aztán persze hazajöttünk, ahol rájöttem, a menetrend és a beidegződött szokások szinte súlytalan terhek. Csuklóból megcsinálom a házimunkákat, megyünk a megszokott heti rend szerint. De... valami hiányzik. Valami plusz, ami eddig megvolt a motoros mozdulatokon túl. Ennek az elvesztésével kicsit elvesztem én is.  Igyekszem újszerű dolgokkal elfoglalni magam, megpengetni az állóvizet, újra megtalálni a helyemet. Kicsit az az érzésem, mintha a nagy lassításban lefulladt volna a motor. Feledékeny, álmos, szürke kedvű lettem. Teszek érte, hogy ne maradjon így.