Batyu síeléshez

(Ez próbacikk volt, így lehetnek átfedések a hagyományos blogbejegyzésekkel. A szerk.)

Megyünk telelni! Hiányzott már a friss, el-nem-olvadó hó, a snowboard, a felhők feletti napsütés. Kétéves kislányomat ekkor tettem ki az első komolyabb megmérettetésnek. Lengyelországot választottuk, részben mert magyar árszínvonal van, részben a közelsége, valamint az esti kivilágított pályák miatt. Segítségünk az összes oldali rokonság volt, miután csapatos síelésre fizettünk be.

Mondom a „kötelező” batyut és a végeredményeket.

• ·         Tartós édes/sós kaja: az útra, a „megérkeztünk, de nincs felszolgálás és a boltok is bezártak már” állapotra, vagy babó megéhezésére és hiszti ellen. Fasírtgolyó rulez!
• ·         Mondókasor, kicsi játékok és rengeteg fantázia az útra. Érdemes alvásidőben menni.
• ·         Vízi játék: kádba, fürdőbe. Egy öklömnyi labda és egy felhúzható úszó pingvin elég volt, nem foglalt sok helyet.
• ·         Tartóstej: a hűtőhideg az ablakpárkányon is garantált, de a kiszámíthatatlan ébredésekre a személyzet nincs felkészülve (épp otthon alszanak).
• ·         Vízforraló: hogy ne lehelni kelljen azt a tejet.
• ·         Kakaó, kávé és kockacukor: nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyerek nem feltétlenül szinkronizálja magát a személyzethez. A hajnali kávét jó eséllyel a szobában kell elfogyasztani.
• ·         Overál – 2 váltás! A fene fog szobafogságot adni szegény kismanónak, csak mert vizes a ruhája! Mi felnőttek sokan egy méretűek voltunk, így egy biztonsági tartalék elég volt.
• ·         Néhány plusz ruhadarab az átpisilt ruhák helyett. És nagy hit, hogy nem fogy el. Meg vigasztalás, hogy biztos másnak is akadt már ilyen problémája, ezért van egy közös mosógép valahol…
• ·         Szánkó, háttámlával: ki tudja, mi érdekli a végtelen havason, de ha elfárad, babakocsival nem jutunk messzire…
• ·         Biztonsági mese a telefonon, letöltve
• ·         Térkép, letöltve

Sajnos nálunk az alvási rend visszaállt az alapértelmezésbe, ez nyári időszámítás 6 órai kelést jelent. Tehát hajnali  5-kor már foglalkozni kellett vele. Nem volt mesénk, sem net, így valóban fel kellett kelnünk, hogy ne kezdjen unottan nyüszögni. Későbbi napszakokat bevállalt más is, a reggeli tortúrát nem volt szívem rájuk hagyni. Így nálunk a csomagolt étel, melegíthető inni és kávé mind életmentő volt.

Később a reggeli már játékos volt, a közös étkezőben az összes rokon feltűnt, mindenkivel lehetett kicsit csipegetni. A korai kelésnek és megkésett indulásnak, valamint a friss levegőnek az lett az eredménye, hogy babó az odafelé úton elszundított a kocsiban. Egy ember felvigyázott rá a parkolóban (minden nap más), többi síelt. Az a séma jött be, hogy mikor megébredt, a többiek is lejöttek enni a hegyről, én pedig az ebéd-csokimat magamba gyűrve megkaptam ezt az egy órát ajándékba.  Délután a pancsi-dolog tűnt a legélvezetesebbnek.

Az a meglátásom, hogy levegőváltozásnak jó az ilyesmi, jól szórakozik mindenki, de fáradtabban érünk haza, mint ahogy elindultunk.

ui.: új tapasztalat alapján akkor minősül pihentetőnek a kiruccanás, ha ki tudom űzni a babóért aggódást az agyam tekervényeiből. Erre lehet, hogy egyszerűbb egy hétvégi, csak-felnőtt programot találni. (A szerk.)