Tökéletes apuka

Tudom, ez így reklám helye... mégsem tudok elmenni az élmény mellett.

A minap szembejött velem egy videó, amiben mosolygó puszilógép kockahas apuka látja el két gyerekét hajnalban, majd viszi a reggelit és kávét anyucinak az ágyba. Nem tudtam mire vélni, hogy humornak, reklámnak vagy gúnynak szánták. Aki tökéletest szeretne látni, megnéz egy hollywoodi filmet vagy Pampers reklámot, aki az életre koncentrál, tudja, hogy a kis gömbölyű angyalarcú is csinál olyan hisztiket, amivel kiűz a világból és amíg minden gyerek legalább ovis nem lesz, addig a reggeli program a karikák számolgatása a szemünk alatt. Túl is léptem az ügyön, majd egy fél nap erejéig tényleg láttam a videóbéli apuka valódi mását, és titkon megemeltem kalapom előtte.

Egy kertipartira készültünk, ahol - én úgy tudtam - az egyedüli gyerek az én lányom lesz. Erre az első belépő vendég rögtön hozott magával két, Babótól alig idősebb csemetét. Anyát otthonhagyták, lábadozott az aprónép által hazahozott kórból. 

Én nem szoktam vágyni rá, hogy gyerekprogram közben a helyi tyúkanyókon kívül másokkal trécseljek. Ha a környékre téved egy apuka, általában nincs ingerem megszólítani. Ő viszont annyira felvette az anya-szerepkört, hogy előbb-utóbb nevetésben törtem ki: "ha megkérdeznélek, hogy vagy, szerintem nem tudnád megmondani, viszont a két gyerek szomjúsági, pisilési, játékkedvéről szóló villámkérdésekkel biztosan nem tudlak sarokba szorítani!" Olyan gonddal, körültekintéssel ügyelt a gyerekei igényeire, amit eddig csak anyáktól láttam. Látszott rajta, hogy a legnagyobb tépelődést a gyerekei "még jobb" elhelyezése, vagy a veszélyes-nem veszélyes helyszínek, esetleg a testvérharc elkerülése okozza. Elfogadott útmutatást, segítséget a házigazdáktól, megbízott hely- és egyéb ismeretükben, összerakta a gyerekek napirendjével. Esendő, de nagyon profi volt.

Szinte biztos vagyok benne, hogy fáradtabban érkezett haza, mint ahogy elindult. (Tán saját tapasztalat?) Egy apró dolgot azonban eddig nem említettem. Ő egy kolléga-találkozó-kertipartira érkezett. És ahelyett, hogy a felhőtlen mesélést választotta volna, Anya tehermentesítését és valószínűleg minimális "mizújs" beszélgetést preferált. Ha illik leesni az állnak, bizonyára ezt választom. Rendben, én csak negyed napot láttam az életükből, így könnyű tökéletesnek tűnni. Azért a nem létező kalapomat sűrűn emelgetem Apa emléke előtt.