Momo mód

Kedves Babócikám!

Most, a 10. babaholmi-nagymosás után gondoltam megemlékszem erről a nemes tevékenységről. Eddig gyűjtögető életmódot folytattam, egybehalmoztam mindent ami jött, azt sem tudva, mi van a pakkban. Így számodra a Jézuska nem egy csomagot, de több, derékig érő halom kisruhát hozott és játékokat. Ha felnézek a fregolira, még mindig azt hiszem, megszínvakultam, mert vagy csak rózsaszín, vagy csak fehér, vagy csak egyéb színű kis ruhácskák tekintenek le rám. Életemben nem volt ennyi holmim, mint Neked. Egyik este szótárazást kellett tartanunk, hogy meg tudjam nevezni a különféle csodaruhácskákat. Van egyébként néhány olyan melegebb hacukád, amit - ha gyártanának az én méretemben - biztos vagyok benne, azonnal lecsapnék rá. Állítólag én akkor aludtam a legjobban, ha kirúgtak a fűtetlen előtérbe egy fenejó irhahálózsákban. Te kérlek válogathatsz majd közülük, ha kedved tartja! Megnyugodhatsz: ha eltelik fél óra, hogy épp nem gondolok Rád, az azért van, mert épp a Te babaholmijaiddal vagyok elfoglalva, tehát gyakorlatilag köztünk vagy.

Mostanra majdnem látlak - a mozdulataid nem csak végigérnek a teljes pocakomon (nem is értem, hogy férsz még el bent, egyik oldalamat ki tudod nyomni lábbal, másikat popóval), de komoly hullámzást is okoznak - lehet látni, melyik végtagodat merrefelé mocorgatod. Vélhetően elérted a 3 kg súlyt. Ennek ellenére nincs semmi panasz rád. A legvészesebb tünetem a nagyritkán jelentkező reflux - ennyivel azért együtt lehet élni, pláne ha az ember tudja, hogy véges a folyamat. Jó, rendben: bevallom, néha profin elnyomsz egy zsibbasztó-ideget a medencémnél, ekkor megroggyanok lépés közben. Megjelent a hasam közepén a jellegzetes sötétebb függőleges csík, amit csak egynémely terhes nő képes produkálni.

Lassan leszokom a folytonos alvásról. Már nem csak pisilés miatt ébredek fel, de 3-4 alkalommal csak úgy felriadok. Állítólag ezzel készül a szervezetem a Hozzád jobban igazodó napirendhez. Ezzel párhuzamosan napközben előfordul, hogy szükségem van két óra alvásra. A múltkor azt álmodtam, hogy megmarkolod az ujjamat...

Január első hetében kijelenthetem: 2016-ban én már nem fogok dolgozni. Legalábbis a szó szoros értelmében. Mert abban biztos vagyok, hogy lesz mit foglalkozni Veled... No de azt meg magad bizonyítod majd, nem megyek elébe a sztorinak.

Itt az utolsó hetekben valami bűbájos nyugodtság telepedett rám. Egyszerűen nem vagyok hajlandó felizgatni magam semmin. Én arra tippelek, hogy a hormonális alap mellett benne van a pakliban, hogy semmiképp nem akarom, hogy valami stressztényező miatt korábban gyere, mint ami Neked megfelelő. Egyértelműen a "lassan járj, tovább érsz" vált vezényszavammá.

Pusszantalak és várlak

Anya