Őszinte Önéletrajz egy édesanya tollából

"Személyes adatok
Név: ANYA!! ANYAAAAAAA!!! (vagy a  Legkisebb szerint: ANYAHÓ’VAN???)
Lakcím: az a tanya, aminek az udvara mindig tele van gyerekjátékokkal
Telefonszám: mindegy. Vagy kiskorú veszi fel és nem szól bele, vagy kiskorú sírva sikítozik a háttérben, amikor felveszem. Reménytelen.
E-mail: ügyes próbálkozás, de nagyon ritkán nézem meg őket, ugyanis feliratkoztam 50 hírlevélre és többnyire azokat törlöm ki fontoskodva, “megnézem a leveleim”-címszóval.
Javaslat: jöjjön el személyesen, ha akar valamit. Alvásidőben. De ne csengessen, mert a csengő ugyan elromlott, de a kutya ugatni fog, a gyerek felébred, én pedig nem leszek kedves.

Tanulmányok
Elküldtem a papírjaim másolatait. Böngésszék át.

Szakmai tapasztalat
3éve itthon vagyok.
Már alig emlékszem a régi életemre.
De az biztos, hogy nagyon jó munkaerő voltam.

Nyelvismeret
Nyomokban angol
(Nyomtalanul eltűnt) német
Babanyelv
Suttogás
Artikulációmentes ordítás (bármely nyelven)

Képességek, praktikus tulajdonságok
Egyszerre figyelek mindenre és mindenkire.
Kihűlt étellel és kávéval működöm.
Megszoktam, hogy mindenki után leszedem az asztalt, ezért egy kicsit elhúzódhat az ebédidő a 400 fős céges étkezdében.
Gazdag egészségügyi tapasztalattal rendelkezem, különösen jól csillapítok lázat.
Minden kollégát megtanítok köszönni és orrot fújni.
Ülve is tudok aludni.

Hobbi
Könyvlapon alvás.
Sport (nézni. tévében.)
Titokban gyors édességevés.

Kérem, válasszanak engem!
egy anyuka"

Idézetek

Ugrálás közben hangot láttam a pocakomból

Milyen sütikét veszünk?
Még nem tudom
Azt szeretem, olyat még nem is ettem

A felnőttek általában már nem csámcsognak.
Igen, de Norbi és anya nem általában, hanem mindig nem csámcsognak.

Anya, ezt én fújnak találom.

Kinti sszandit legközelebb ne tedd a szőnyegre.
Nem én tettem föl. Odasetalt a szőnyegre.

Gilimbalol

Japántul meséltem a Micimackót.

-Múlt héten én is hangosan zenéltem. De bedugtam a fülem.
-Hova?

Almákra: melyik szimpatikus szilva? Játékból?

Kulcsi

Betágult

Fogyadékban van (fogyóban van)
Ennek megvan az ismerete

Bossa Nova a rádióban:"ez olyan mint a Katica mese, aki énekel az meg olyan, mint Norbi anyukája"

Norbinak leszek a legjobban barátja!

Csíkborsó (zöldbab)

Anya, belém még egy müzli befér.

Királynői vakaróni

(Vásárlás játékból)
- és mennyi lesz?
- fél tizenkettő!

Nyári élménybefőtt

Kedves Babó!

Nagyon sok, nagyon szerethető dolog történt velünk. Leírom, nehogy elhalványuljanak.

Ott kezdődik a történet, hogy az oviszünet elejét fenntartottam magunknak. Két teljes hetet. Ekkor váltam szuperhőssé. Mert ebbe bele kellett passzírozni a Veled töltött érdemi együttkucorgás mellé minden olyat, amit munkahely és -idő nem tolerál. Így jutott bele önkénteskedés, üzleti reggeli, illusztráció megbeszélés és bulikák. Kertipartik sok emberrel, pólónyomással, strandolás és esküvő. 

Ebben a szezonban onnan indítottuk a vízi játékot, aminek közelébe se értünk tavaly: métereket úszol a vízen, segítség nélkül, karúszóval, úszógumival. Egyre kevésbé problémás az arcodra fröccsenő víz. (Bezzeg nyakig elázni a slaggal játszva, na az sose volt gond!) És ami a legfontosabb: fél éves korod óta most tudtalak újra rávenni, hogy háttal belefeküdj a vízbe. Megbízol annyira bennem, hogy csak én tartom a fejed. Micsoda előrelépés, látva, mennyire tartasz a víztől... Egyébként már tavaly is együtt úsztunk bármilyen mély vízben (a kép is ekkorról való) - a nyakamba kapaszkodsz védőfelszereléssel és lebegsz a hátam felett. Micsoda bizalom!

Egyedül meg tudtad nyomni mindkettőnk pólóját, ami igen nagy dolog és nagyon szép szabályos is lett. Elismerésem, szép munka. És mit tesz isten még jól is érezted magad a legálisan csenhető finom falatok világában, ahol lépten-nyomon adódik valami érdekes játék és játszópajti a kedves nénéd személyében.

Na aztán meg ott az esküvő. Ahol történetesen összehaverkodtunk az "ikertesóddal" (legalábbis mindenki ezt kérdezte egy nap ismeretség után). Rövid idő alatt elválaszthatatlan játszópajtik lettetek, így kettőtökre három felnőtt felügyelet jutott (oké, Kistesót beleszámolva igazából kiegyenlített viszonyok alakultak). Naszóval együtt sokkal is jobb megvizsgálni a napozó ebihalakat, kivilágított gloriettet, készíteni óriásbuborékot, csodálni anyát varázsbottal, ugrálóasztalon ugrálni, cidrizni a felfújható óriás flamingó hátán a medencében, kergetőzni, kutyát simogatni. 

Miközben anyának is jutott ideje beszélgetni, gratulálni a friss esküdteknek, érdekes kérdéseket felvetni a ceremóniát levezető papnőnek, tűzbotot próbálni, szálfegyveres harcba bocsátkozni vihar előtt, hátraszaltót ugrani az ugrálóvárral tarkított medencébe (ahová fürdőruha helyett lejmolt újraszabott ruhákba ment), tárogatót kipróbálni, és nagyon hippikkel együttlógni. Élvezni a goa hatását egy kétszáz éves mese-majorban, látni arcokat teljes éjt át nem aludni és jókedvvel csicseregni.

Aztán ugye nekikezdtünk a dackorszaknak is, kőkeményen. Mikor az ellenkezője sem igaz annak amit, tagadsz. Mikor elbukunk adott programokat, mert "így nem lehet elindulni"-fajta hiszti van. Ami rosszkedvből ("Mégis elrontottam valahol?") csak az tud kirántani, mikor nap végén magadra kensz három doboz festéket. Akkor aztán pukkadoztam. A nevetéstől! 
Mikor a saját biológiai igényeidet igyekszel rövidre zárni. Történt egyszer, hogy beszerző körútra indultunk, egész végig nyűglődtél és hasmánt kukackodtál a földön. Majd várakozási időben megebédeltünk, s miután betoltál egy fele adag (!) kínai kaját, hirtelen rém jó kedved támadt. Aha! Szóval éhesek voltunk! Kár, hogy ez nem szerepelt a nyűglődés tárgyában. Vagy mikor három vállalhatatlan hiszti után jutottál el egy fél üveg víz megivásáig. Majd öt perc után szó nélkül nyelted az utolsó cseppet is. Így aztán kénytelen voltam (így, három és fél év után) elmagyarázni a büntetés fogalmát. Ezek szerint eddig működött a pozitív hozzáállásom. Aztán persze jön a tapasztalás, milyen, ha ugyanekkora, beépített dackorszakos (értsd: mindig az volt) gyerekkel hoz össze a sors. Egész más világ! Mit kezdenék veled úgy, nem tudom. Biztos megoldanám, de na.

Egy hároméves filctollából

-Tudod, hány éves? 71.
-Én meg már 3!

Zoknokni

Kikucsulódik=kikukucskál

Már nem ideges vagyok, hanem kétségbe vagyok esve.

(ovis jelekről)
- Banán! Kenyér!
- Az kifli...
- László!
- Zzzászló, te!

Libizli! Libizli! Káposzta a fejünk libizli!

Ec-pec kimehetsz, anya-banya bejöhetsz...

Lov (ló), lovt (lovat)

Gyorsan lesuhanik

Izabella a hintán szépnek talált és lett a barátom.

Kétféle fagyi van a oviban: az egyik eperes, a másik maniliásas.

- Látod Babó? Ő pedig neked integet. Integess vissza neki!
- Miért, találkoztunk már vele?

Ébredés (2 órája) óta folyamatos szövegelés, egy ideje kiabál.
Anya egy halk vezényszava után:
- Anya, ne kiabálj a fülembe, így nem hallok semmit.

Buborka

Ez a számítógép... Hogy megfurcsállta magát!

- Ha hazaérünk, újra átgondolod, fáj-e a lábad. Akkor majd kapsz gyógyszer szirupot.
- Majd otthon is fog fájni!

(Lóbálva a felfújt gumikesztyűt) 
Nézd mit csinálnak a lufik? Katonálják a husit!

Nekünk gilinbalambol? (Toronyóra)

- Ilyen repülővel mentek mamáék nyaralni.
- És nem ütötték be a fejüket?

Egykülönböző (egyforma)

Mama, aki a Évinél lak.

- Nézd! Sugárhajtású gépek!
- Nem fogom meg, mert hegyes a vége.

Halandzsa művésznő

Fogmosástam

Norbinak nagy a pocakja. Ki is tudja nyújtani.

Pogetti (spagetti)

(Borostyánra)
Nézd, az a fa levélből van!

- És akkor összerakom neked a...
- Fülzsírt?
- Kiságyra gondoltam...

- Tudod, amikor az Erzsi papírt evett.
- Ja, mikor a nyers rétestésztát kínálta neked?
- Igen!

- Játszójátszó (játszóház)

Bírom, mint a kád széle.

Ellingálom: bottal odébblapátolom a Kis-Dunába szórt leveleket.

Bibaly babóca

Cujsüeg

(Babóról)
Kis kukoricafogú!
Hájgaluska
Törpös
Pici kukac 

- Tóbika! Nagyfiú!
- Norbi is nagyfiú. Papa is nagyfiú. Van párja!

Norbi otthon szokott lakni. Mert ott a papucsa.

Héjája

- Az a visszapillantó tükör
- De anyaaa! Nem pillantottad vissza!

Felnőtt combja alá gyűrve a fejét
- Anyaaa! Keressél meg!

A hangyák kint működnek.

Két csokikatica: nézd? Összeszembeztek!

Dölingél

Szedvincs

Tavaszi frissesség

Azt hiszem az az, amit évek óta nem tudunk teljesíteni. A tavaszi frissességet. Az egy dolog, hogy jó ideje hálával tekintek az óraátállításra. Mégiscsak jobban hangzik: 6-kor keltem, mint az, hogy 3/4 5-kor üvöltve ébresztett a csemetém.

Valahogy ilyenkor mindenki megborul. Szeretnék sokkal több mindent csinálni, hisz tavasz van, süt a nap, meg minden. Erre natúrban sem lenne energiám, de legalább vágyom. Egy elfáradt gyerek mellett azonban... Inkább felejtsük el, nem is gondoltam semmit. Sajnos képtelen vagyok lerázni magamról a sárga irigységet, bezzeg mások mi mindent tudnak csinálni. Én a rajzszakkörre sem jutottam el a saját örömömre, egyedül évek óta. Úgy tűnik nem is most fog megtörténni. Mert ugye mit tesz a hároméves, ha fáradt? Anyához bújik.  Mindig. És mit tesz anya, hogy legyen miből adni? Na azt nem tudja. Olyan visszatöltős idő nincsen. Úgyhogy marad egyrakáson a fáradtság, irigység, vágy.

Viszont nem vagyunk betegek. Csak a mosógép. Büdit csinál.

A test értéke

Van egy téma, ami tudatalatt is több, mint egy évtized óta foglalkoztat. Valahogy úgy fogalmaznám meg: a test értéke.

Világi neveltetés áll a hátam mögött, egy évvel ezelőttig azt hittem csak regényekben létezik olyan, hogy szűzen házasodás. Nem voltam pasifaló, de akit kinéztem, azzal együttéltem, míg rá nem jöttünk, más utak állnak előttünk. Rá kell jönnöm, a kényelmes tempójú megismerés-megtartás életszakaszban nemigen veszem hasznát a korábbi tapasztalataimnak.

Ugyanakkor ennél nagyobb felfedezést is összefoglalhatok: a testemnek van értéke. Ad 1: ezt az egy példányt kaptuk egy egész életre. Valamelyest feljavul, ha bántódás éri, de akkor sem újrahasznosítható. A másik lényeges tulajdonsága, hogy én rendelkezem felette. Ha pedig ez az elcsépelt kijelentés igaz, akkor semmilyen módon nem elfogadható egy icipicit is manipulatív kapcsolat, ahol a másik fél igényei kielégítésére használhat. Mint ahogy az sem, hogy én vezetem meg őt a testiségemmel.

Ebből következik, hogy a szex egyáltalán nem csak amolyan hobbi vagy időelütés, hanem a szoros együvé tartozás legmagasztosabb ünnepe - élményértéke a fizikai kivetülése annak, amit ketten a lelkükben éreznek. Egymás tiszteletén alapszik, önzőség nélkül.

Eddigi tapasztalataim szerint a keresztény elgondolás (nem a vallási dogmák, hanem egyes emberek hite) szól valami hasonlóról. Márpedig ha egyetlen aktus ennyire fontos momentum, akkor érthető, hogyha igenis léteznek emberek, akik óvják magukat mindaddig, míg valaki tényleg meg nem tiszteli őket teljes szeretetével és odaadásával.

Én nem hiszem, hogy mise vagy istentisztelet kérdése, hogy ennek a porhüvely-érték témakörnek tudatában legyen valaki. Elgondolkodtatott, én ilyesmiről miért nem tudtam? Rájöttem: az én családomban generációk óta nem akadt olyan férfiember, aki mellett a női felmenőim erre rájöttek volna. Talán volt néhány kitételük, milyen tulajdonsággal rendelkezzen (vagy ne), akikkel leélik az életüket, de biztos vagyok benne, az általam az imént felvázolt témakör szóba (fejbe) sem került. Nem hogy átadása utódjaiknak...
Aztán eszembe jutott a néhány napja olvasott cikk a nálam fiatalabb generáció kiüresedett párkeresési játszmáiról. Mikor is rájöttem, hogy még csak nem is én számítottam a legkevésbé tájékozottnak érték-téren. Úgy tűnik, valamiért kiment a divatból megtanítani ezt a típusú értékrendet. De miért?
Ha valaki választ tud adni, vendégem egy forró kakaóra. Mindaddig azonban gyűjteni fogom az információkat, hogyan tudnám ezt az ön-valamire-tartást a gyerekembe plántálni pici kortól. (Hozzáteszem, az az érzésem, így könnyebb lesz alkalomadtán a csókot, értékes testrészeket, molesztálást vagy intim együttlétet elmagyarázni még akár ovis korban is, korának megfelelően.)