Kedves Babó!
Volt egyszer egy olyan időszak, mikor se ki, se be a házból. Ünnep idején sem. Így ért minket a húsvét is. Na de mi csaltunk! De csak sorjában mindent az elejéről.
Készülnek az óriás lufik. Papírmasé a tojásra, magymama-féle csirizzel (igen, azt is megtalálni a neten). Egy leeresztett megszáradva éjjel kinn. Össze is csoffadt. Egy elpukkant vizesen. Kettő nagyjából jól nézett ki, csak festéskor fellazult minden és a már kiszúrt lufik összehúzták. Hogy mi? Nem, NEM csinálunk újat!!
Jött apu, nagypénteken. Amíg nem muszáj nem tiltom, hogy jöjjön, vigyen. Na kerestetek hát egy adag tojást a kertben. És a nyuszikákat, akiket előző nap készítettünk (erre futotta) és megpattantak, ahogy hírt szereztek a húsvéti nyuszi látogatásáról! Még ilyet! Aztán együtt sonkáztunk és locsoltunk (még egyszer mondom, pénteken). Majd mentél vele bulizni.
Nála állítólag csomószor látni lehetett a nyuszi farkát. Több órát kerestetek a közösségi kertben. Volt hogy már te is láttad ott a nyuszi farkát, ahol ő már nem.
Aztán visszajöttél, épp időben, húsvét hétfőre. Hogy megkezdhessük a tojáskeresést. Ja hogy már volt? Nem baj, ráismétlünk! Jöttek csepeli mamáék (akiket 6 lóval se lehet visszatartani). És láss csodát! A nyuszikák megint megpattantak! Pedig reggel még ott csoportosítottad őket a szobában...
Így lett tonnányi csokid, húsvétos színeződ, vizes festő füzeted, 3 m hosszú tekercs színeződ, 7 nyuszid (újra és újra) meg sok boldogságod.
Hát így történt az eset.
Pusszantalak!
Anya
No comments:
Post a Comment